Ketten a tavon

"Történetek nem csak úgy születnek, hogy az emberek cselekszenek, hanem úgy is, hogy beszélnek egymással. Elmondják egymásnak történeteiket. Megvédik magukat a másik elől. Ezért ez egyszer megpróbáltam csakis párbeszédeket írni. A mesének abból kell kikerekednie, hogy különböző emberek különböző okok miatt egymással beszélnek." - írta Walter Matthias Diggelmann
"Jesszusmaris, mi lesz itt..." - gondolta Ross.
Aztán valahogy közös nevezőre jutottak.

Szakállas pasiként tinikönyvet olvasni? D.A.C.-olok az elvárásokkal

- Ezt te olvasod?
- De ez valami tinikről szól nem?
- Ez rózsaszín...
Ezeket a reakciókat a melóhelyen kaptam, de a buszon/metrón/villamoson is furán nézték, ahogy egy majd' két méteres, nagydarab, szakállas alak egy ilyen tipikus csajos könyvet hurcol. De miért ne? Másoknak meg van pofájuk a Szürke ötven árnyalatát olvasni a metrón.
Tulajdonképp meg pont teszek rá, ki mit gondol, mert a könyv egyáltalán nem volt rossz.

Five, az új (de)generáció

Amikor megalkottam a blogot, úgy véltem magamról, nagyon vicces figura vagyok. "Némmá," - mondom - "az lesz a neve, hogy Ross könyvek, közben meg nem is rossz könyvekről fog szólni, hanem Ross által olvasott könyvekről! Haláli!"
Próbáltam is kerülni a rossz könyveket, most azonban teljes erőből beleszaladtam egy valóban rossz, mi több, rettenetes könyvbe, de úgy, hogy a fal adta a másikat.

Meg is írtam az értékelésemet a molyon. Nem lett kedves. De ez a legkevesebb, amit az olvasás közben elpusztult agysejtjeimért megtehettem. Kiírtam, amit gondoltam. Úgy érzem, helyenként még vissza is fogtam magam. De ez is elég volt ahhoz, hogy vérmesen nekem essenek az író köréből. Személyesen. 

Nagy ada könyv, kicit cipősz, occó, nem dlága!

Turkálni jó.
Épp úgy a könyvespolcon, mint a 12. századi kínaiak botrányos, züllött, olykor pedig egyenesen perverz magánéletében.
Avagy nem csak népszerű és közismert könyvekről lehet posztot írni.

Ready, Reader One?

Nem vagyok kocka.
Na jó, csak egy picit.
Illetve nem. Azt hiszem, a jelző ami inkább illik rám, az a geek. (Igen, szerintem van különbség.) De abból is csak kisebb fajta.
Ennek ellenére a csemege, amit tekinthetünk akár a keményvonalas kockák irodalmi főfogásának is, úgy csúszott le a torkomon, hogy csak csettintgetni tudtam a nyelvemmel.
Ez igen Cline!
Ez finomra sikeredett!

2012 Top 10

Itt az új év, így hát ideje visszatekinteni a 2012-es évre.
Arra gondoltam, összeállíthatnék egy Top 10-es listát az év során olvasott könyveimből. Mivel 168 könyvet olvastam, (vagy legalábbis ennyit sikerült befejeznem) úgy véltem, ezt a feladatot röhögve teljesíteni fogom.
Aztán szembesültem vele, hogy pont az olvasásaim nagyságánál fogva nehéz a helyzet. Ugyanis ezek között annyi volt a jó könyv, hogy eleve nehéz kiemelni 10 legjobbat, de hogy aztán ezeket még egymáshoz viszonyítva sorrendbe is rendezni... brrr... nehéz feladat.
De végül sikerült egyfajta listát összeállítanom. Legalábbis megpróbáltam.

Nyitóposzt - Bemutatkozás

Naaszongya hogyakkor mitmivan.
Ez egy blog. -> Pipa.
Ez egy könyves blog. -> Ezzel is megvolnánk.
Ez egy újabb könyves blog. -> Nabasszus, ezzel már lesznek problémák. 

Hát igen. A helyzet az, hogy annyi a könyves blog a neten, hogy lassan Dunát lehet rekeszteni velük. (De legalábbis adatfolyamot.) És akkor most én is indítsak egyet...?
Eleinte nagyon ellene voltam az ötletnek. Nehogy már én is beálljak a sorba, ugye... Önállóság, integritás, ilyesmi...
De aztán arra gondoltam, hogy:

1. Mivel ennyi a blog, és szinte bárki indíthat egyet, aki már valaha vett könyvet a kezébe, valószínűleg az általános színvonal sem a... hátizé... a legjobb. Láttam pár oldalt (akinek nem inge...) ahol a blogger a maga évi 10-20-30 olvasásával már feljogosítva érezte magát, hogy pólóra vett övtáskával edukáljon, magyarul; ossza az észt.
   Ilyenkor azért felhorkantam: Már ez is olvasásnak számít? Akkor én az évi.... itt egy csúnya szám következne... olvasásommal mit szóljak? Aztán ott vannak a dilettáns módon megírt értékelések... Hátbasszus, ilyeneket én is tudnék írogatni, és én egy kissé nagyobb tárházból is válogathatnék.
   
2. Többször előfordult már, hogy az aktuális (vagy korábbi) olvasmányaim érdekes helyzetekbe sodortak a való életben. Ezeket a sztorikat jó volna valahol megörökíteni, és egy olyan közönség elé tárni, akik ezeken jót is szórakozhatnak, nem csak megvonják a vállukat azzal, hogy "Könyv? Amegmi?"
   
3. Egyszer egy könyvesblogger azt mondta nekem, hogy néha szokott kapni ingyen könyveket kiadóktól, cserébe pedig ír róluk. Hát ez mekkora királyság már! Igencsak nem volna rossz dolog az ilyesmi, főleg, mivel az egészségemről van szó. Mostanában elég sokat szédülök, ha belegondolok; az elmúlt évben is mennyit költöttem könyvekre... főleg ÚJ könyvekre.

Na jó, ez eddig tiszta. Remélem most már valamennyire azt is elértem, hogy legalább egy picit kíváncsiak legyetek, ki is ez a gyökér, aki ezeket a sorokat idehandabandázta.

Hátakkor:

Ross vagyok. 23 éves, részmunkaidős könyvmoly, hobbi-egyetemista, és főállású sz.sz. (hogy ez mi, ezt egyelőre még megtartanám magamnak.)
A munkám mellett rengeteg lehetőségem van olvasni. Időnként meg is kapom a vádat/kérdést: "Hogy óvasó ennyit? Nincs életed? Vótá fönn szombaton?"
Igen, kérem, köszönöm, van életem. Néha egy kicsit sok is. Csak jól sikerült menedzselni az időmet, ennyi az egész, olvasni pedig jobb szeretek, mint a facebookon teheneket küldözgetni az ismerőseimnek. (Divat az még egyáltalán...? Le vagyok maradva.)

Van egy igen jó ízléssel megáldott macskám is, aki minden egyes könyvet azonnal einstandol, amit véletlenül az ágyon felejtek. Mivel véletlenül tudom, hogy az internet szereti a macskákat, élvezkedjetek:

Még Grétinek is van irodalmi vonatkozása. A macska egy légpuskagolyóval a lábában került hozzám, amit csak műtéttel tudtam eltávolíttatni. (Valami állat viccesnek találta kiscicákra lövöldözni.)
Mivel természetesen eléggé bicegett, én pedig nem sokkal korábban szenvedtem át magam James Joyce Ulyssesén, Gerty-nek neveztem el, az egyik fejezetben szereplő sánta lányka után. (Pedig esküszöm, nem vagyok rajongója. Pokoli volt. Egyszerűen csak erre asszociáltam.) Később erre nem állt rá a szám, így lett belőle Gréti. De úgy látszik, a név kötelez. Azóta is a könyvek nagy barátja, bár jobbára párnának használja őket.

Vagy takarónak...

Most, hogy elmacskásítottam leendő olvasóimat, rátérhetünk a blog technikai részeire.
Elsősorban könyvekről, írókról, könyves sztorikról, könyves eseményekről fog szólni. Mindez abszolút szubjektív lesz, a könyvértékeléseknél nem feltétlenül fogok ragaszkodni a recenzióírás formáihoz, mindent a saját stílusomban fogok írni, és ha a kontextus elbírja, meríteni fogok a nyelvi eszköztár vaskosabb elemei közül is. Basszátokmeg.
Szóval aki valami bölcsészes könyvnyáladzást, esetleg száraz, papírízű szöveget keres, álljon is tovább.

Egyelőre a következőket látom tisztán:

• Nem tervezek fix frissítési időpontokat. Akkor fogok írni, ha lesz miről, ha valamit érdekesnek találok, vagy történik valami rendkívüli. Ez persze nem feltételez nagy hiátusokat, másfél hétnél nagyobbat legalábbis semmiképp sem szeretnék.
• Nem fogok minden olvasott könyvről bejegyzést írni, azt egyszerűen nem bírnám, csak belegörcsölnék. Csak azokról, amiket valamilyen szempontból érdemesnek találok arra, hogy monitorra dobáljak róla pár gondolatot.
• Élni fogok a blogformátum adta lehetőségekkel. Az írásaimban ha valamihez hosszasabb magyarázat szükséges, vagy csak úgy érzem, valamivel kiegészíthető az adott gondolat, linkeket fogok használni. A szövegben ezek a narancssárga szövegek, de a képek fölött is érdemes átsiklani az egérrel, hátha kéz ikonná változik, és vezet valahová. (Általában a kép forrásához, to give credit to the artist, of course, de hát ki tudhatja mi lesz még...)
• Előre szólok, hogy bár szeretek olvasni, kéziratokat nem vállalok.Hallottam rémtörténeteket arról, hogy reménybeli írópalánták különböző könyvesbloggereknek küldték el a kézirataikat némi véleményezésre. Engem hagyjatok ki ebből. Mert csak. Kevesebb lesz a sértődés. Köszi.

Mi is van még...? Egyelőre nem jut más az eszembe.
Maradjunk annyiban, hogy egyfajta újévi fogadalomszerű ez a blog, úgyhogy a tartalomfeltöltés igazából 2013 elejétől várható.
Addig itt van még egy kép a macska kölyökkorából, csak hogy ne unatkozzatok:

(Utóirat a kutyások figyelmébe: A macska nem fogja dominálni a blogot. Csak nyerni akartam némi interneteket.)