Szakállas pasiként tinikönyvet olvasni? D.A.C.-olok az elvárásokkal

- Ezt te olvasod?
- De ez valami tinikről szól nem?
- Ez rózsaszín...
Ezeket a reakciókat a melóhelyen kaptam, de a buszon/metrón/villamoson is furán nézték, ahogy egy majd' két méteres, nagydarab, szakállas alak egy ilyen tipikus csajos könyvet hurcol. De miért ne? Másoknak meg van pofájuk a Szürke ötven árnyalatát olvasni a metrón.
Tulajdonképp meg pont teszek rá, ki mit gondol, mert a könyv egyáltalán nem volt rossz.

Five, az új (de)generáció

Amikor megalkottam a blogot, úgy véltem magamról, nagyon vicces figura vagyok. "Némmá," - mondom - "az lesz a neve, hogy Ross könyvek, közben meg nem is rossz könyvekről fog szólni, hanem Ross által olvasott könyvekről! Haláli!"
Próbáltam is kerülni a rossz könyveket, most azonban teljes erőből beleszaladtam egy valóban rossz, mi több, rettenetes könyvbe, de úgy, hogy a fal adta a másikat.

Meg is írtam az értékelésemet a molyon. Nem lett kedves. De ez a legkevesebb, amit az olvasás közben elpusztult agysejtjeimért megtehettem. Kiírtam, amit gondoltam. Úgy érzem, helyenként még vissza is fogtam magam. De ez is elég volt ahhoz, hogy vérmesen nekem essenek az író köréből. Személyesen.